A Magyar Labdarúgó Szövetség százhúsz évvel ezelőtt, 1901. január 19-én Budapesten, az Akadémia utca 1. szám alatti István Főherceg Szálló különtermében alakult meg tizenhárom klub és a Versenypálya-szövetség részvételével. Az alapító egyesületek a következők voltak: BAK, BEAC, BSC, BTC, Budai Ganzgyár, Ganz Vagongyár, “33” FC, MAC, MFC, MUE, Műegyetemi FC, Postás és az FTC. A labdarúgás hajnalán jártunk ekkor, az MLSZ a kontinentális Európában mindössze a kilencedik futballszövetség volt, míg Európán kívül ebben az időszakban csak elvétve, egy-két országban működött hivatalos nemzeti labdarúgó-szövetség.
„Büszkék lehetünk arra, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség egyike volt a kontinens és a világ első futballszövetségeinek, ezért megalakulása nemcsak számunkra jelentős sporttörténelmi esemény.” – fogalmazott dr. Csányi Sándor, az MLSZ elnöke.
A szövetség a megalakulás után azonnal, és azóta minden évben – egyes világháborús évek kivételével, amikor hadibajnokságot rendeztek – kiírta az élvonalbeli bajnokságot. Az 1901 óta eltelt 120 évbe szerencsére rengeteg jó belefért. Minden évtizedből kiemelhetünk egy–egy nagy sikert, egy korszakos pillanatot. Így az elsőből az első bajnoki mérkőzést, az 1910-es évekből az 1912-es stockholmi olimpia Vigaszdíj-tornájának megnyerését, a következő évtizedből a Ferencváros első KK-győzelmét vagy az Uruguayban a kétszeres olimpiai bajnok ellen aratott diadalát. Az 1930-as években nyerte meg az Újpest a Bajnokok Tornáját, s diadalmaskodott az első csak magyar KK-döntőben, s még fontosabb, hogy 1938-ban világbajnoki ezüstérmes lett a válogatott. Az 1940-es éveket kettétörte a háború, de a második felében Gallowich Tibor lerakta az Aranycsapat alapjait, s a regionális kupasorozatokban szinte legyőzhetetlenné vált a válogatott. Az 1950-es éveket nem nehéz az Aranycsapat sikereivel azonosítani, az olimpiai győzelemmel, a római stadionavatón aratott diadallal és az azzal megnyert Európa-kupával, az angolok kétszeri kiütésével, a brazilok és az uruguayiak ellen 4:2-kkel elért világbajnoki döntővel.
Az 1960-as években két olimpiai bajnoki címet szerzett a magyar csapat, az A-válogatott negyedik lett az 1964-es kontinensbajnokságon és kétszer is a legjobb nyolc közé jutott a világbajnokságon. A Ferencváros 1965-ben megnyerte a VVK-t. A hetvenes években újra vb-résztvevő lett a magyar csapat, a nyolcvanas években a Videoton mindmáig utolsó magyar csapatként nemzetközi kupadöntőt játszott, Mezey György válogatottját pedig a mexikói Mundial előtt, 1985-ös eredményei alapján Európa legjobbjai között jegyezték. Az 1990-es évektől hanyatlás kezdődött az eredményesség tekintetében, de az utóbbi évek előrelépést hoztak az eredményességet tekintve is: a 2016-os és a következő, idén megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra is kijutott a magyar válogatott.
A 120. jubileumi év egybeesik több fontos, sőt történelmi jelentőségű eseménnyel is a szövetség életében: Magyarország története során első alkalommal lesz idén felnőtt Európa-bajnokság (társ) házigazdája, az idei Eb négy mérkőzését rendezik a tavalyelőtt átadott, 67 ezres Puskás Arénában. Ugyancsak először lesz házigazdája (szintén társrendezésben, a szlovénokkal közösen) az ország U21-es Európa-bajnokságnak – az UEFA második legnagyobb eseményének magyarországi mérkőzéseit Budapesten, Székesfehérváron, Szombathelyen és Győrben rendezik meg. És ha már az elsők felsorolásánál tartunk: 2023-ban Európa-liga-döntőt játszanak a Puskás Arénában, míg 2020-ban Szuperkupa-döntőt rendeztek ugyanott, és a Groupama Arénában lejátszott 2019-es női Bajnokok Ligája-döntőt is a fontos mérföldkövek közé sorolhatjuk.
Forrás: MLSZ