A Black Lives Matter és az Antifa tombolását a komplett demokrata elit és média helyeselte
„Ötven éve tart. Párizsban néhány tucat ember adja meg a hangnemet. Műsorokban beszélgetnek, cikkeket publikálnak, könyveket írnak, egyetemen oktatnak, vitákban szólalnak fel, petíciókat írnak alá, együtt ebédelnek. Nem úgy, mint Brel dalában: ezek, uraim, gondolkodnak. Másokért gondolkodnak. Minden ideológiát magukévá tesznek. 1945-ben azt hirdették, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom, és Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak. 1960-ban azt gondolták, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengerentúli népek gondjait. 1965-ben Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát üdvözölték. 1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. 1975-ben Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva. 1981-ben azt hitték, hogy a sötétségből a fénybe léptek. 1985-ben támogatták, hogy Franciaország megnyissa határait a világ összes menekültje előtt. 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége, és hogy a maastrichti szerződés Európája új korszakot nyit meg az emberiség történelmében. 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom.
Ugyanebben az időben a másként gondolkodók tudták, hogy Sztálin, Mao vagy Pol Pot bűnös rendszert irányít. Ezek a gondolkodók azt hangsúlyozták, hogy a forradalmi szakítás mítosza soha nem vezetett máshoz, csak katasztrófához. Arra is figyelmeztettek, hogy a nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrákat és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni. De az ötven év folyamán a párizsi értelmiségi körök egy gépezetet indítottak be a szembeszegülők ellen. Ez a gépezet az értelmiség terrorizmusa.”
(Jean Sévillia: Az értelmiség terrorizmusa)
Jelentem, változás nincs. Illetve csak annyi, hogy az értelmiség szerepét átvette a média és a médiaértelmiség. Ma nem Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir beszél ostobaságokat magas színvonalon, helyettük például a CNN műsorvezetői hazudoznak gátlástalanul vagy sírják el magukat élő adásban nagy függetlenségükben, amikor megtudják, hogy Joe Biden nyerte a választást.
Nemcsak az nem mindegy, milyen színvonalon vagánykodik az ember, de az sem, milyen színvonalon gazember. S jelentem, ezen a fronton is jelentős a romlás.
Emlékeznek még a tavalyi esztendő Amerikájára? Nos, a 2016-ban elnökké választott Donald Trump (ne feledjük: Hillary Clintonék akkor közölték, hogy nem tekintik legitimnek a választást és az elnököt stb.) elsősorban a gazdaságpolitikai teljesítménye okán a közelgő választás favoritjának számított, annak ellenére, hogy megválasztása pillanatától soha nem látott erősségű és aljasságú támadássorozatnak volt kitéve az értelmiséget lecserélő média és közösségi média részéről. Míg például a független CNN-ben parancsba adták, hogy a Bidennek kellemetlen tényeket – ukrajnai ámokfutását – nem kell, sőt tilos adásba engedni.
Aztán jött a vírus, és jöttek a zavargások. Esetünkben most az utóbbi érdemel figyelmet.
Emlékeznek még? Tavaly május 25-én Minneapolisban rendőri intézkedés közben meghalt a fekete George Floyd. Veszélyes és gyáva bűnöző volt, többek között egy terhes nőt rabolt ki úgy, hogy pisztolyt szorított a hasához. Ocsmány alak volt Floyd, sokkal jobb hely lett volna a világ, ha soha nem születik meg. Azon a végzetes napon is azért hívták ki rá a rendőröket, mert hamis pénzzel fizetett. Aztán ellenállt a rendőri intézkedésnek – hát persze, tele volt droggal, oroszlánra szívta magát –, ezért leteperték, rátérdeltek a nyakára – mint bármely más esetben is, legutóbb a német rendőrök térdeltek rá egy ellenzéki képviselő nyakára! –, aztán meghalt.
Az Amerikai Egyesült Államok viszont lángba borult. Nyilván véletlenül. Semmi köze nem volt ehhez a lángba boruláshoz sem a médiának sem a politikának. Persze.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.