A nyirkos, ködös ősz beköszöntével apró énekesmadaraink meghúzódva a fák és bokrok rejtekében, próbálják átvészelni a zord időjárást, amelyet a hamarosan érkező tél cúgja tetőz majd. Felelősségteljesen kell gondoskodnunk róluk és etetésükről, mert a hó és fagy lepte tájon alig találnak majd élelmet maguknak. A madáretetők kihelyezéséről és helyes használatukról szolgált néhány tanáccsal a magyarmezogazdasag.hu.
Az első és talán legfontosabb tanács, hogy csak olyanok vállalkozzanak madáretetésre, akik egészen a tavasz beköszöntéig rendszeresen tudják biztosítani a madarak etetését.
Ugyanis, ha elkezdjük etetni apró tollas barátainkat, azok számítanánk ránk, vagyis az élelem rendszeres utánpótlására, s ha ez váratlanul abbamarad, a madarak bele is pusztulhatnak.
A madáretetőket többségében kék cinegék, széncinegék, verebek, szajkók, harkályok, tengelicek és csuszkák látogatják, de összességében nagyon változatos madárfaunára számíthatunk.
Vendégeink takarmányozására bármilyen szemes (búza, kukorica, napraforgó) takarmány megfelelő, de akár előre elkészített, boltokban kapható madáreleséggel, esetleg felcikkelyezett almával is szolgálhatunk nekik.
Morzsa, kenyérbél, kelt tészta használata az etetés során szigorúan tilos, mert ezek beleragadhatnak a madarak gyomrába, vagy megpenészedhetnek! Sózott szalonnát szintén ne tegyünk ki, mert sokat árthatunk vele!
A víz pótlására is figyelemmel kell lennünk, főleg ha minden ivóvízforrás befagyna. Egy kis virágcserép-alátétbe helyezett langyos víz nagy segítség számukra a túlélésben.
Nem szabad elfelejteni, hogy a szőrmés ragadozók is éhesek, ezért potenciális élelmet látnak a madáretetőt látogatóiban. Az etetőket ezért legalább másfél méter magasra szereljük fel, s lehetőleg egy zsinóron, vagy dróton lógassuk le, így a macskák nehezen tudják megközelíteni.
Végezetül, etetőt készíthetünk fából vagy műanyag palackból, de arra mindenképp figyeljünk, hogy az etető felülről zárt legyen, hogy az eleség száraz maradjon.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu