“Van abban valami túlolajozott magabiztosság, egyszersmind pedig árulkodó butaság, ahogyan Soros György leszól Brüsszelnek, hogy a pénzügyi büntető mechanizmus alkalmazását az uniónak Magyarországon kellene kezdenie.
Leszól, és Brüsszelből senki sem szól neki vissza, vajon hogyan képzeli ezt Soros úr? És főleg milyen alapon?
Brüsszel most éppen a jogállamiságból és a demokráciából tart előadásokat néhány kiszemelt – szerinte renitens – tagországának, s miközben elszántan vizsgáztatná őket, ő maga látványosan megbukik a vizsgán.
A politológia három alapkérdése tudniillik így szól:
Ki dönt, ki cselekszik?
Ki legitimálja a cselekvőt?
Milyen identitással bír a cselekvő?
Az unióban Soros a jelek szerint az egyik erős cselekvő, noha erre jottányi legitimációja sincsen, identitása pedig – a nyitott társadalom Karl Poppertől átvett, de meglehetősen zanzásított elképzelése – legalábbis vitatható, de semmi esetre sem Európa közkeletűen elfogadott értékein alapszik. Marad tehát a sok pénz, amellyel ezeket a politológiai hiátusokat bárki könnyedén be tudja tömni, ámbár ez nemigen válik sem a jogállamiság, sem a demokrácia dicsőségére.
Valakinek az EU hatalmasságai közül egyszer rá kellene már kérdeznie Soros úr funkcionális szerepére, mondom én, „naivul”. Nyilvánosan persze, és nem sub rosa kellene – merthogy a nyilvánosság, mindenkire nézve a demokrácia fontos kritériuma. Nem elég az átláthatóságról papolni Brüsszelben, Brüsszelnek is átláthatónak illenék lennie.
Azonban Soros és az unió homályos viszonya korántsem elszigetelt jelenség: a politika multinacionális cégesítésének folyamata régóta és másutt is zajlik. Miközben a gazdasági (tulajdonosi és technokrata) multinacionális elitek a demokrácia és a piac átláthatóságát hirdetik, valójában homályos és számon kérhetetlen módon finanszírozzák a politikusokat, cserébe azért, hogy „kéréseiket”, „igényeiket” – valójában parancsaikat – teljesítsék. Cégesítik, „foglyul ejtik” a politikát, a cégérdekek ügyintézői szintjére korlátozzák a szakmát, jobb esetben kettős identitást generálnak benne. Egyfelől van a választóknak tett politikusi eskü, másfelől létezik a láthatatlan kassza. Mármost melyik befolyásolja erősebben az politikust? Ahol a választó, ott az identitása, avagy netán ott, ahol a kassza?
Mindezt természetesen a multik is a demokrácia himnikus hirdetése közepette teszik, pedig mindennek valójában semmi köze a demokráciához. A demokrácia kerete és működési terepe ugyanis ab ovo a nemzetállam, a céglogika viszont par excellence parancsuralmi logika, bármilyen rafinált módon lepleznék is azt. A cég főnökét nem választják, kinevezik, jogosítványait alulról elképzelhetetlen megkérdőjelezni. A cégeknek épp ezért elemi érdekük elsorvasztani vagy álműködésre kárhoztatni a demokratikus nemzetállamokat, gyengíteni a velük kapcsolatos állampolgári emóciókat. A nyitott társadalom neoliberális értelmezése mögött is ez a logika működik: ezért eleve retrográd, minden ami nemzeti, s ezért olyan progresszív minden, ami „nemzetek feletti”. E szép új világnak része Soros is.
Ha Soros fölszáll a brüsszeli gépre, tudják, hogy jön – az egyik – Főnök. “
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -