„A Színház-és Filmművészeti Egyetem (SZFE) gerjesztett kálváriájáról az embernek tőmondatok jutnak eszébe. Rövid, velős igazságmorzsák, amelyekről persze mindenki pontosan tudja, hogy igazak, de olykor megspóroljuk számbavételüket.
A tőmondatok nagyjából így festenek.
A diák még nem művész. Senkit nem rúgtak ki, az oktatók sorra felmondanak. Egyetlen állami tanintézet sem teljesen szuverén a saját ügyeiben. Az irányított rend ezerszer jobb, mint a tudatlanok anarchiája. Nincs kőbe vésve, hogy az SZFE a hazai színiképzés egyetlen hiteles intézménye. Nem igaz, hogy a politika a baloldali kormányok idején távol tartotta magát a színművészetitől. Nem igaz, hogy ott valamilyen páratlanul értékes szakmai képzés folyik. Nem igaz, hogy az eltávozott tanárok pótolhatatlanok. Nem igaz, hogy kötelező színésznek, rendezőnek szegődni, ha cserébe ellopják az ember lelkét.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.