“Elgondolkodtam azon, mi okozhat olyasmit, hogy egyébként értelmes emberek kritika nélkül, lelkesen terjesztenek égbekiáltó butaságokat, miközben élből elutasítanak nyilvánvaló igaz állításokat. Csak azért, mert ők vérlelkes ellenzékiek. 52 milliárd az kevesebb, mint 39 milliárd. DK mondta, szóval tuti! 3000 Ft a lángos. Naná! A Fidesz be akarja építeni a tópartot, ezért nincs több szabadstrand… (Utóbbi esetben az sem baj, hogy a strandokhoz a kormánynak kb semmi köze, azokat az önkormányzatok kezelik.)
Ugyanők lelkesen mantrázzák, hogy “ezek mindent ellopnak”, “mindig hazudnak”, “nincs demokrácia”, stb.
Kicsit elszórakoztam azzal, hogy végiggondoltam, az általam személyesen ismert emberek esetében van-e kapcsolat a pártpreferencia, hozzáállás, és a családi harmónia között. És érdekes eredményt kaptam.
Természetesen minden oldalon van mindenféle ember. Az is igaz, hogy az én kis mérésem nem reprezentatív. De:
A jobboldali, konzervatív szimpatizánsok bő hetven százalékának rendben van a párkapcsolata, elégedetten, szeretetben él. A „másik oldalon” ez az arány fordított. Ott bizony a többségnek valamilyen gondja van otthon. Akkor is, ha ezt netán még maga előtt is igyekszik leplezni.
A dologban persze van logika. Ha jól érzem magam a bőrömben, ami sokkal inkább függ a családi harmóniától, mint bármi egyébtől, nem nagyon fogok valós, főleg nem vélt sérelmek miatt lázadozni. Nincs okom fiktív, meg sem határozható állítólagos szabadságjogok miatt szomorkodni. Ha pedig vacak nekem, akkor sokkal kényelmesebb külső okot találni. Azért érzem magam pocsékul, mert diktatúra van, meg mert mindent ellopnak, mert a zindex, meg a zorbán, meg a lölő… Miközben lehet, hogy egyszerűen utálok hazamenni.
Köpködöm a CSOK, a Babaváró, meg hasonló programokat, miközben az a bajom, hogy vagy nincs partnerem akivel szívesen élném le az életemet, vagy aki van, attól nem akarok gyereket.
És jórészt ez magyarázza, hogy a (nem lebecsülésnek szánom) még kialakulatlan tudatú fiatalokat könnyebb elbolondítani. Ők alapból inkább lázadók. Persze, szerencsére itt is van kivétel, azért nagyon sok fiatal inkább tisztességgel tanul, dolgozik, mintsem a momentummal és társaival henteregjen az Oktogon közepén és karácsonykor rendőröket hergeljen. De azért nem véletlenül írta a bölcs angol, hogy aki húsz évesen nem kommunista, annak nincs szíve, aki negyven évesen kommunista, annak meg nincs esze.
Ráadásul ők nem emlékeznek Gyurcsány dicstelen regnálására. Tetszik tudni: “Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon”
(Vö: Margaret Thatcher: A baloldallal az a baj, hogy mindig kifogy a mások pénzéből.)
Kellemes és vírusmentes napot!”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.