„Sokakban merült fel ez a kérdés az elmúlt hetekben látván, ahogy sok ismert és kevésbé ismert popzenei előadó panaszkodott a nyilvánosság előtt, hogy miután a koronavírus járvány, illetve az ebből következő korlátozások őket érintik a leghátrányosabban, nekik fáj legjobban a leállás, nekik szűnt meg minden bevételük, stb. Történt mindez azt követően, hogy már korábban összekapott a hazai zenei világ két hangos szereplője; egy jól ismert rap-sztár és médiaceleb (Majka) és egy muzsikusként kevésbé, de politikai aktivistaként egyre ismertebb Facebook-huszár (Czutor Zoltán). Mégpedig azon, hogy a dalszerzőket képviselő Artisjus által a veszélyhelyzetre, a zeneipar szinte teljes leállására tekintettel kiosztott gyorssegélyből ki mennyire jogosan igényelt magának némi támogatást. Először tehát egymás zsebében turkáltak, lóbálva a morállóf@@t, majd pedig az üres zsebeiket mutogatva, a nyilvánosság előtt dühöngtek, hogy a kormányzat nem segíti ki, sőt, egyenesen ellehetetleníti őket. Túlzott szimpátiát tehát nem keltettek maguk iránt, pedig számos dologban egyébként igazuk van.
De mindez csak kb. egy héttel ezelőttig volt sztori, azóta lekerült napirendről, illetve elhomályosította egy sokkal nagyobb cirkusz: az Index körül kialakult hisztéria, illetve az ottani újságírók picsogása. Magáról a sztoriról már elég szó esett, így nem is kívánom ezen a helyen túlságosan elemezni, megtették ezt már sokan mások. Az, hogy miközben gazdasági okokból egy cég (baloldali) tulajdonosa megválik a cég rosszul teljesítő (szintén baloldali) vezetőjétől, mégis sikerül egy teljesen hamis narratívát (»a jobboldali kormány kicsinálja a sajtószabadságot«) ismét megetetni az ellenzéki szavazókkal, valahol mindenképp egyfajta elismerést kell jelentsen az ellenzéki propagandamédia, és annak működése, működtetői számára.
Beleértve természetesen a konkurens felületeket (24.hu, 44, HVG), akik kifelé rettentő szolidárisak, és közösen tolják ugyanezt a hamis narratívát, ám eközben a leggátlástalanabb hullarablóként nem csak dörzsölik a tenyerüket, fenik a fogukat az Index esetleges megszűnése (amiről egyelőre valójában szó sincs) esetén a várhatóan hozzájuk beeső reklámbevételekre, hanem már most tarhálókampányba kezdtek az emocionálisan felhergelt olvasóknál a »maradék független sajtó« megsegítésére. De mondom, a mi szempontunkból most nem is ez a lényeg, hanem a picsogás. Az, hogy a máskor magukra oly büszke, végtelenül nagyképű, mindent leszaró, mindent fikázó, flegma és arrogáns, nagyhangú megmondóemberek most hirtelen hogyan sajnáltatják, áldozatként állítják be magukat. Közben ugyanakkor végtelenül önmaguk hatása alá is kerülve, azt gondolják, hogy ők maguk az Index, nekik köszönheti a brand a sikerét, nem pedig ők a brand-nek.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.