“A végén még Platónnak lesz igaza.
Amikor bennünket, hányattatott sorsú káeurópaiakat elkezdett három évtizede politikailag nevelgetni a Nyugat, akkor azt tanultuk meg, hogy az Egyesült Államok a mindenkori minta, amelyhez közösségünk eredményeit mérni kell. Az Egyesült Államok a jó élet (mai nevén: demokrácia) létező, látható mércéje.
Nézzük most jól meg, mi folyik az Egyesült Államokban.
A Black Lives Matter és Antifa kódnevek alatt vonuló tömegek üzleteket fosztanak ki, kommünöset játszanak (Seattle), szobrokat döntenek le, gyújtogatnak, ok nélkül ütlegelnek embereket (vagy „okkal”, ha kiszúrnak egy Make America Great Again sapkát valaki fején, esetleg ha egyszerűen fehér az illető), a velük politikailag egyet nem értőkre pedig nyíltan vadásznak. Legutóbb Michelle Malkin amerikai konzervatív kommentátort ért támadás egy rendőröket támogató demonstráción – ahol is a rendőrök nem védték meg Malkint a lincselni vágyó Antifa-csőcseléktől. Micsoda irónia!
Tucker Carlsonnak, a legnépszerűbb konzervatív műsorvezetőnek a címét kívánja nyilvánosságra hozni a New York Times, nyilvánvalóan abból a célból, hogy az amerikai Felszabadító Vörös Hadsereg a családját vegye célba (már csak azért is valószínű ez a forgatókönyv, mert Carlsonnak ugyanezen okból kifolyólag egyszer már költöznie kellett). A konzervatívokra amúgy is kiadták a kilövési engedélyt a haladók.
Candance Owens nem véletlenül mondja azt, hogy úgy érzi magát, amikor fehér liberálisok „Fajáruló!” kiáltások közepette támadnak rá, ahogy nagyszülei érezhették magukat a szegregáció időszakában. A konzervatívok a legújabb haladó szegregáció áldozatai lettek, akár feketék, akár nem. Csoda, hogy a Demokrata Párt balszárnya még nem szokott vissza a keresztégetésre. (Tudom-tudom, ez a múlt már megváltozott.) Mindenesetre demokrata politikai vezetők lelkesen tapsolnak a forradalomnak.
Miközben a szabadon vadászó, fosztogató, lincselő tömegnek mindent szabad, a tulajdonukat (és valószínűleg testi épségüket, talán az életüket) fegyverrel védő McCloskey házaspárt már őrizetbe is vették (!), amiért nem engedték, hogy a csürhe átvonuljon a házukon. Mark McCloskey, nem valószínű, hogy tudatosan, mégis Platón felismerését csomagolta kérdésbe Carlsonnak adott interjújában: „A demokráciát a csőcselék uralmára cseréljük?” A filozófus pont erről beszélt, és ezt talán épp addig mondhatjuk el, amíg halott fehér férfiként nem jut ő is Abraham Lincoln, Ulysses S. Grant és Frederick Douglass szobrainak és emlékműveinek sorsára. (Douglass még csak fehér sem volt, cserébe republikánus igen, tehát mehet a levesbe a másik két rabszolga-felszabadítóval együtt.)
Bár a forradalom erői mindig új világot teremtenek, valójában nem látunk semmi újdonságot. Az egyes szereplők motivációja eltér, de a jelenségek nagyon is ismerősek.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.