Korunk őrületének egyik megnyilvánulási formája, hogy a négerek – akik a politikai korrektség nyelvén szólva már nem is nevezhetők másnak, csak „afroamerikainak”, „színes bőrűnek” vagy „feketének” – azért támadják az ugyancsak színes bőrű Beyoncé Knowles nevű világhírű énekest, mert nem elég sokszínűen fekete, ráadásul afrikai motívumokat használ. Új lemezének címe Black Is King (A fekete király). Ezt végiggondolva azt kellene megfejtenünk, hogy a Black Lives Matter szekta tagjai mit kívánnak valójában azontúl, hogy utcai randalírozásaik során kifejezésre juttatják a frusztráción alapuló felsőbbségérzetüket és a fennálló világ, valamint a fehérek ellen irányuló megvetésüket. A Seattle-ben történtek rávilágítottak arra is, hogy mekkora kockázattal jár, ha egy város rendőrfőnöke egy fekete nő, a polgármestere pedig egy leszbikus fehér nő. Ők ugyanis képtelenek voltak a helyzet kezelésére.
Ha eltekintünk attól a nyilvánvaló politikai céltól, hogy a háttérből a demokraták Donald Trump elleni háborújáról van szó, akkor is fel kell tennünk a kérdést: mik a hosszabb távú céljaik ezeknek az agresszív csoportoknak? A fehér kultúra eltörlése? A politikai hatalom megszerzése? A történelem teljes átírása a mindenkori vesztesek, kisemmizettek, elnyomottak, kiszolgáltatottak szemszögéből?
Sokan vagyunk, akik szívesen olvasnánk a fekete, afrikai kultúra jelentős alkotóit: az ókori drámaíróikat és filozófusaikat, megcsodálnánk a több ezer éves építészeti remekműveiket és a technikai felfedezéseiket, örömmel hallgatnánk a feketék klasszikus zeneműveit, tisztelettel adóznánk természettudományi felfedezéseik előtt is. (Egyiptom csak földrajzilag része Afrikának.) Miközben minden földrészen megtalálhatók több ezer éves kultúrák és civilizációk nyomai, addig a feketék által lakott Afrikában ilyesminek semmi nyoma. Álláspontunk nyilvánvalóan rasszista, mert a szélsőségesen baloldali marxista kultúrantropológusok szerint a különböző kultúrák egyenértékűek. De ezt már a hatvanas-hetvenes években sem lehetett komolyan venni.
Annál figyelemreméltóbb Gazdag István leírása: „Amikor a fehérek 400 éve felfedezték őket, a feketék még a kőkorszakban éltek. Egyetlen fekete társadalom sem ismerte az írott nyelvet, nem szőtt vásznat, nem kovácsolt vasat, nem találta fel a kereket és az ekét, nem vezetett naptárt, nem alkotott törvényeket és mértékegységeket, nem ismerte a matematikát, nem épített emeletes épületeket, utakat, szennyvízcsatornákat, nem művelte és nem öntözte a földeket, nem teremtette meg a mezőgazdaságnak még az alapjait sem. Sohasem háziasított állatokat, sohasem aknázta ki a föld alatti természeti kincseket, nem bányászott, nem hozott létre semmit, ami mechanikus eszköznek tekinthető.”
Ennek fényében különösen érdekes, hogy rasszista feketék európai és amerikai egyetemeken megvetően fehér halott csávóknak (Dead White Dudes) nevezik a fehér, nyugati civilizáció klasszikusait, és nem hajlandók megismerni őket, mert ezek számukra túl fehérek. (Mint a tej vagy a hófödte téli táj.) Az egyetemek vezetői pedig kétségbeesetten keresik a kompromisszumos megoldásokat, hátrálnak és tűrnek.
Itt az idő! Elég volt a gyújtogatásokból, az értelmetlen szobordöntögetésekből, a fennálló világ elpusztítására irányuló akciókból! Miután identitásunk egyik meghatározó eleme a kultúránk, véget kell vetni az ellene indított támadásoknak. A fehér, nyugati civilizációnak fel kell vennie a harcot a feketék rasszista csoportjainak akciói ellen.
White lives matter!
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.