Eljutottunk a falig, nincs hova hátrálni.
Alig lehet olyan eset, ami fényesebben megmutatná, hogy milyen diktatórikus törekvései vannak a baloldalnak, mint Jake Hepple és barátnője, Megan Rambadt esete, főleg, ha típuspéldaként összehasonlítjuk Priyamvada Gopal kijelentésével és annak utóéletével. Kezdjük utóbbival.
Gopal asszony (elnézést, leírhatom ezt róla?) a Cambridge oktatója, mindenféle címzetes bullshit szakon, de elég az hozzá, hogy önmagában ez a titulus rangot ad neki és mondatainak. Már eddig is hallhattunk tőle orbitális ostobaságokat, de nemrég minden eddigi határt áthágott: a Twitteren jelentette be, hogy igenis, a fehér életek nem számítanak. Mi természetesen nem vagyunk vérszomjasok, mint a progresszió és fel sem merült volna bennünk, hogy ezért tönkre kell tenni Gopalt. Minősítik őt eléggé a szavai, kollektív őrületben utazik a baloldal, ez is ennek egy jele.
Persze nem maradt ennyiben a helyzet, ugyanis a Cambridge közleményben jelentette be, hogy kiállnak oktatójuk szavai mellett, sőt, nem csak kiállnak, de felhívják mindenki figyelmét, hogy az egyetemen hisznek a szólásszabadságban és ezért senkit sem érhetnek fenyegetések. Ez ugyanaz az egyetem, amely visszamondta Jordan Peterson meghívását, mert nem értettek egyet a nézeteivel. Mi több, károsnak is tekintették volna, ha az általa képviselt eszmék teret nyernek a campus falai között.
Hát Istenem, ilyen ez a progresszív logika.
Ennél érdekesebb és jóval sokatmondóbb Jake Hepple és Megan Rambadt története. Egyikük sem értelmiségi, nem befolyásolják a közéletet, a szó jó értelmében vett mindennapi emberek. A társadalom alapkövei, mondjuk így, akik persze eleve gyanúba keverik magukat, lévén mindketten fehérek. Sokak borzalmára még heteroszexuálisak is.
Hepple volt az, aki a minapi Manchester City–Burnley meccs előtt – egyébként Burnley-szurkolóként – fizetett egy gépnek, hogy a következő molinót húzza maga után a manchesteri mérkőzés előtt: white lives matter. Vagyis: a fehér életek számítanak.
Ennyi történt, nem több.
Az akciót óriási felháborodás követte. A Burnley kezdésként örökre kitiltotta minden hazai mérkőzésükről Hepple-t – értik, egy molinó miatt, amin, kilépve az őrület világából, semmi sértő sem volt –, de ezt követően a munkahelyéről is elbocsátották.
A férfi hegesztő, de a baloldal falanszter ideájában hegesztő sem lehetsz, ha nem osztod a Megfelelő Véleményt. Megan Rambadt, a barátnője ezt szóvá tette a közösségi oldalán, mire őt is kirúgták. Rambadt kozmetikus. Nem baj, a baloldal világában kozmetikus sem lehetsz, ha rosszat mondasz.
No, nekünk azt kell megérteni, hogy a hazai baloldal is pontosan ilyen világot képzel el a jövőben, csak – nagy szerencsénkre – elképesztően gyengék hozzá. Ez a párhuzamos valóságok világa, a visszhangkamráké. Mondjuk Kunhalmi Ágnesé, aki a kapitális lebőgést és teljes morális megsemmisülést elhozó álmentős videó után is lenyilatkozza, hogy ettől ő még újra leforgatná a kisfilmet, mert az igenis fontos állításokat tartalmazott.
Akkor még egyszer elmondom, ez a teljes őrület színhelye.
Annak a világnak, amely, ha megemlítik a színe előtt, hogy azért George Floyd élettörténete alapján egy köztörvényes bűnöző volt, aki egyedülálló nők kirablására specializálta magát és egy alkalommal biztosan fegyvert fogott egy várandós nő hasára, akkor azt mondják, ez már a múlt, senkit sem érdekel, ezzel csak bemocskolni szándékozol egy mártír életét.
És ugyanez a világ tesz tönkre, semmisít meg és kirúgat az állásodból, ha évekkel ezelőtt mondjuk a Twitteren megosztottál egy nem pc viccet. Mert ilyenkor mégis számít a múlt, ugye, elvtársak.
Sokszor mondtam már, de most is adekvát megállapítás: eljutottunk a falig, nincs hova hátrálni.
A nemzetközi baloldal csak a teljes tönkretételben hisz, nem fedik már el semmivel. Az pedig nem lesz elég, hogy újra és újra megmutatjuk, hogyan bánnak a mieinkkel, miközben látjuk, hogyan kezelik a sajátjaikat. Nekünk kell felvenni a kesztyűt.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.