Vélemény

Seregi Zoltán: Mi a baj a vidéki színházakkal?

“Mi a baj a vidéki színházakkal? Miért degradáló a friss végzősöknek Magyarország csodás nagyvárosaiban szórakoztatni és nevelni az embereket? Azokat, akiknek adójából elvégezhették az egyetemet és hódolhatnak a színjátszás nemes hivatásának? Miért értékelik jobban azt, hogy Budapest egyik eldugott utcájában független színházat játszanak, mint hogy ámulatba ejtsenek több ezer embert a szépen felújított színházaink egyikében?

A 21. század egyik kulcs fogalma a mobilitás. A munkaerő, a tőke szabad mozgása az Európai Unió egyik alapköve. Ma már bárki vállalhat munkát elképzeléseinek, álmainak megfelelően akár az országhatáron belül, akár kívül. Ezzel a lehetősséggel igen sokan élnek is épp úgy a szellemi munkát végzők körében, mint a fizikai szakmák területén. A mobilitás szabadságot ad, a terület, a hely nem akadályozza az embereket céljaik elérésében. Vidéki színházigazgatóként viszont több éves tapasztalatom, hogy a SZFE végzősei nem mozdulnak, vagy csak igen kis százalékban. A hallgatók kilencven százaléka Budapesten marad és független társulatoknál, a tanáraik által vezetett színházaknál vagy szinkron színészként folytatják tovább. Itt a valós probléma az arányokkal van. Semmi baj sincs a függetlenekkel, az alternatív társulatokkal, de elnyelik a hallgatók jó részét, ami mégiscsak elgondolkodtató. Legalább azt látnánk, hogy a különböző televíziós műsorok sorozataiban meghatározó szereplőkké válnának, de ott meg főleg az amatőrök dominálnak.

Vidéken is van kultúra, van élet, és ami a legfontosabb: vannak emberek, akik szeretik és szomjazzák a színházat. Sőt, meg merném kockáztatni, hogy még hálásabb is a közönség, hiszen mostohatestvérként vannak kezelve, és ha olykor-olykor fővárosi előadást láthatnak, sokkal, de sokkal jobban értékelik azt.

Személyes tapasztalatot is említenék: nemrég a Bánk bán bemutatásához Melinda szerepére kerestünk színésznőt. A szereplőválogatásra egyetlen hallgató sem jött el az egyetemről, annak ellenére, hogy ismert, fiatal, tehetséges rendező vitte színre. Ebből is látszik, hogy az egyetem vidékellenessége nem személyhez kötött, hanem egyértelműen gondolkodáshoz. Évek óta jönnek friss végzősöktől ajánlások Kaposvárról, Marosvásárhelyről, hogy szívesen dolgoznának velünk, de a Színművészeti Egyetem friss diplomásaitól eddig még soha nem érkezett ilyen jellegű megkeresés sem hozzám, sem más vidéki színházakhoz.

Vidéken igenis lehet szakmát tanulni, új dolgokat kitalálni és kipróbálni, sőt lehet színházi forradalmat csinálni, mert minden megvan hozzá, ami csak kell. De ehhez szakítani kell a fővárosi kultúrelit szűk látókörű gondolkodásával. Ehhez bátor szív és tenni akarás kell. Kíváncsiság kell és végtelen alázat a közönség iránt.”

Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.



- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Forgács István: Anulu-kormány

cs3-szerkeszto

Szabó Gergő: morzsolódnak szét a hosszú idő alatt felépített diplomáciai kapcsolatok, külföldről csak röhögnek rajtunk

cs3-szerkeszto

Dúró Dóra: Magyar Péter az összes rendszerváltás utáni miniszterelnököt alulmúlja

cs3-szerkeszto

Záborszky Péter: A vagyonadó végleg ki fogja nyírni a már haldokló magyar startup és közepes vállalkozói életet

cs3-szerkeszto

Stefan Streit: Visszalép őseim szeretett hazája 50 évet

cs3-szerkeszto

Ábrahám Róbert: Döbbenet! Rátámadt az egyházra is, ahogy nagy elődei is tették

cs3-szerkeszto

Dócs Dávid: Nem a telefonos rablás a legnagyobb gond Magyar Péterrel

cs3-szerkeszto

Hajnal Gyöngyi: Kisember a Vatikánban járt

cs3-szerkeszto

Stefan Streit: a “mindenhez is értő” főnök a sportokba is bele pancsol

cs3-szerkeszto