Věra Jourová, az Európai Bizottság liberális alelnöke egy televíziós vitában kénytelen volt elismerni, hogy Magyarország a koronavírus-törvény bevezetése után nem fogadott el olyan intézkedést, amely ellenkezne az európai uniós joggal.
Pedig valami egészen mást jósoltak a honi ellenzék első és második soros bozótharcosai. Természetesen totális diktatúrát, államcsínyt, a demokrácia megszüntetését és sáros lábbal való megtiprását vizionálták a jobbikosok, a DK-sok, az LMP-sek és a szocialisták. Demokrácia- és jogállamsirató, diktatúrát köszöntő asszonykórusukat pedig készségesen, a legvadabb szabadtéri koncertek dobhártyarepesztő koncertjeit is felülmúló hangerővel visszhangozta, erősítette az ellenzéki pártokba szerelmes sajtó.
Ami amúgy egyre csak fogyatkozik. Mármint nem a válság okozta leépítések következtében, hanem mert a mindenhez is értő főpolgármester úr stábja folyamatosan szívja el azokat a függetlenobjektív, leírhatatlanul civil újságírókat, akik, mielőtt aláírták a busás honoráriummal járó városházi szerződésüket, habzó szájjal, vadul lakájsajtózva vágták földhöz magukat, ha valaki bátorkodott megjegyezni, hogy talán nem is annyira függetlenobjektívek, ahogyan arra sem biztatnék senkit, hogy kisebb dózis mérget vegyen arra, hogy pontosan ugyanakkora távolságot tartanak az összes párttól.
Elég csak a Mérce volt főszerkesztőjére, Jámbor Andrásra, a hol Vona Gáborba szerelmes, hol Gyurcsány Ferencet istenítő Kálmán Olgára, a Klubrádió foteljéből Józsefváros polgármesteri székébe csüccsenő Pikó Andrásra vagy a 444-ből egészen a Kerpel-Fronius Gábor elegáns irodájának küszöbéig ejtőernyőző Kabos Eszterre gondolni. Nem beszélve a DK-s Gréczy Zsoltról, aki egykor szintén balliberális újságíró volt. A veretes névsor láttán kicsit halkabban kellene lakájozni, nem, kedves főlakájok?
Persze ők jó ügyet szolgálnak, hiszen Magyarországon dühödten tombol a fasiszta diktatúra, az Országgyűlés még a CNN nagy tudású Kálmán Olgája, Christiane Amanpour szerint sem működik, a sajtószabadságról nem is szólva, ami a demokráciához hasonlóan félévente úgy szűnik meg, mintha soha nem is lett volna. Ami, mármint a sajtószabadság megszűnése mostanában leginkább abban nyilvánul meg, hogy az Index az operatív törzs minden tájékoztatója után sértődötten, vezető hírben panaszkodik amiatt, hogy nem olvasták be mind a harminc roppant okos kérdésüket. Például hogy világjárvány van-e Magyarországon. Tehát pártpreferenciával rendelkezni újságíróként felháborító és elfogadhatatlan tulajdonság, és nyilvánvalóan a legsötétebb vészkorszakot idézi.
Kivéve, ha a pártpreferenciával bíró sajtómunkások Magyarország felszabadításán ügyködnek. Például legutóbb az amerikai nagykövetnek árulkodó Karácsony Gergely csapatát segítik, esetleg valamelyik ellenzéki párt politikusának szövegírójaként, sajtósaként vagy titkárnőjeként harcolnak a fennálló rezsim ellen.
És ez most tényleg nem vicc. Vagy költői túlzás. A szabadságuktól megfosztott, a szegedi Csillag börtönből otthoni munkát végző, milliós fizetésből nyomorgó függetlenobjektív újságírók egy jelentős része tényleg így gondolkozik. És beszél. Meg ír. Ilyen és ezekhez hasonló hazugságokkal hülyíti a külföldi barátait. Ilyen nyilvánvaló valótlanságokat segítségül hívva árulják a hazát. És közben a szemük sem rebben.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.