Elgondolkodtató dolgok történtek az elmúlt napon a szentesi gimnáziummal kapcsolatban. Országos sajtóorgánum kereszttüzébe került a Horváth Mihály Gimnázium, különösen az irodalmi-drámai tagozat.
Írhatnám, hogy végre, ha hosszú idő után valamilyen grandiózus szakmai hírről szólna a cikk, mondjuk valóban neves színjátszó fesztiválon aratott győzelemről vagy arról, hogy az itt tanuló gyerekek negyedét felvették a budapesti vagy a kaposvári színművészeti képzésre. Ez azonban lehetetlen, hiszen sem különösebb szakmai sikerek, sem magas arányú nyertes felvételi nem szerepel az egykor országos hírű tagozat mérlegében.
Lehet támadni a tankerületet, de én a fröcsögő tanárok helyett – már konkrétan azokra a pedagógusokra gondolok, akik kardot rántottak a téma kapcsán a különböző internetes felületeken – elgondolkodnék. Egyikük a cikk szerint méltatlannak tartja, hogy ezt csak így meg lehet csinálni a szülőkkel és a gyerekekkel. Számunkra pedig elgondolkodtató, hogy ha 60 százalék alatti teljesítménnyel is felveszik a drámaira a gyerekeket, akkor ez nem valamiféle szülők félrevezetése-e? Egykor nem azt ígérte a tagozat, hogy színészeket képez, hanem hogy a színjátszás segítségével segít kibontakoztatni személyiségüket. Akkor még lehettek is ebben releváns szakmaisággal bíró tanárok, hiszen azért sokakat felvettek érettségi után a színművészetire.
Most a gyerekek azzal a vággyal érkeznek, hogy felkészítik őket a színművészetire. És az eredmény? Tudomásom szerint vannak olyan évek, hogy egyetlen szentesi drámais sem jut be a színművészetire. Ha mégis, akkor maximum egy-kettő. No, szerintem nem ezért érkeznek Szentesre például Tatabányáról.
A tagozatvezetőnek inkább gondolkodni kellene. Gondolkodni egyrészt azon, hogy ha már megbízták azzal, hogy kapja össze a tagozatot, amit sok tanár az utóbbi években elhagyott, akkor itt lenne az ideje olyan tanárokat toborozni, akik valóban értenek a színpadi munkához. Egykori szegedi sajtósként ehhez talán akadhatna egy-két ismerőse is. Annak is itt az ideje, hogy ne statisztikai számban gondolkodjanak a felvételikor, hanem minőségben, ahogyan régen. Háromszoros volt egykor a túljelentkezés, most pedig épp, hogy kitöltik a keretet.
A másik tanár is hozza a formáját, ismét mozgósít. Csoda, hogy nem vezényelte ki a diákokat a Kossuth térre, mint egykor, Keserű idejében. Van helye a forradalmiságnak, még pedig forradalmian átalakítani, revitalizálni, értelmessé és eredményessé tenni az irodalmi-drámai tagozatot. Azok a tanárokat, akik valóban tettek az ott tanuló gyerekekért, meghagyni, munkájukat elismerni. Akik pedig bebizonyították, hogy nem tudnak tenni a tagozat fénye érdekében, lecserélni olyan szakemberekre, akik valóban értenek a színpadi munkához. Ja, és lehetőséget adni a diákoknak, hogy megtapasztalják a színészi mesterséget: eljuttatni őket a színházak kulisszái mögé, bemutatni nekik színészeket és igazi rendezőkkel tartani szakmai tréningeket, nem az egykori bukott tanárokkal, akik jó pénzért, alapítványi keretek között visszajárnak a diákok számára kötelezővé tett, de sokszor értelmetlen délutáni színpadi órákat megtartani. Keserű ezzel kapcsolatban mindenki szájíze.
Szabó Csaba
Fotó: Facebook