Hosszan tartó, súlyos betegség után 72 éves szerdán korában elhunyt Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes kenus, az 1970-es évek Magyarországának egyik legnépszerűbb sportolója – értesült a Nemzeti Sport a családtól.
Wichmann
Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. Hatéves volt, amikor
elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt,
egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni
kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése
után a kenut választotta. Mint később mondta, súlyos csípősérülése miatt
alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága
fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba
simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt. 1962-től 1966-ig az MHS,
1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd
1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt.
1966-ban Berlinben
már második lett a felnőtt világbajnokságon C-1 1000 méteren. Első
Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2
1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu
egyesben 1000 és 10 000 méteren. 1970-től állandó résztvevője volt a
világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta
Koppenhágában 10 000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert, egyesben 10
000, párosban – Petrikoviccsal – 1000 méteren. 1974-ben, Mexikóvárosban
újból 10 000 méteren diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben
Szófiában is. 1979-ben megvalósította régi álmát: rövid és hosszú távon
is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban
egyaránt kenu egyesben 10 000 méteren nyert, s ezzel világbajnoki
elsőségeinek számát kilencre növelte.
Az ötkarikás diadal azonban
nem jött össze neki, pedig négy olimpián is szerepelt. Az 1968-as
mexikóvárosin Petrikoviccsal kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett,
az 1972-es müncheni olimpián egyesben 1000 méteren lett második,
1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet akasztottak a nyakába.
Az 1980-as moszkvai olimpián egyesben 500 méteren negyedik lett, 1000
méteren pedig, ahol a csapat legesélyesebb indulója volt, mindenki
megdöbbenésére nem sokkal a rajt után feladta a versenyt, letette a
lapátot, és utolsóként csorgott be… Saját bevallása szerint később sem
tudta megfejteni, miért maradt el az olimpiai arany, részben annak
tulajdonította, hogy itthon nem volt igazi partnere, többnyire egyedül
kellett edzenie.
A sportember 1978-ban UNESCO fair play-díjat
kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia
színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi
világbajnokságon legyőzte őt.
Határtalan kitartása, akaratereje,
szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik
legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország
egyik legnépszerűbb sportembere volt. Kilencszeres világbajnok, ötszörös
világbajnoki ezüst- és ötszörös világbajnoki bronzérmes, háromszoros
Európa-bajnok. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok
között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán.
Sportpályafutását
1983-ban az MTK-VM színeiben fejezte be. Visszavonulása után az MTK
örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a
klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat
töltött be.
1979-ben az év sportolójának választották. Részt vett
a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat munkájában. 1998-ban kézlenyomata
felkerült a Csillagok Falára. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend
középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros
díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki.
A zenéhez is értett,
énekelt és gitározott, a 2012-es londoni olimpiára készült Olympia
mítosza című CD-n több olimpiai bajnokkal együtt énekelt, rappelt.
1985-ben Popej szerepét játszotta Bujtor István Az elvarázsolt dollár
című filmjében. 2009-ben ezüstérmet nyert a magyar sárkányhajó
válogatottal a dél-koreai Ulszanban a csapat-világbajnokság 200 méteres
futamán, s így 61 évesen ismét vb-dobogóra állhatott.
Mielőtt
versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los
Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem
szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását. 1987-ben
megnyitotta Budapest első “alternatív” kocsmáját, amelyben tudását
hasznosította. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok
“védőszentjéről” nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a
neve. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.
Amikor
2013-ban, 65. születésnapja alkalmából interjút adott az MTI-nek, a
kezdetekről azt mondta, hogy mindig vonzotta a messzeség, a távolság, és
Vízöntő jegyűként a víz is alapeleme volt, úgyhogy lassacskán el sem
tudta képzelni az életét a kenuzás nélkül. A kajak-kenuról és a
pályafutásáról pedig a következőképpen nyilatkozott:
“Az
eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy
alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből
is lehet valami nagyon alkotni. Talán többeknek erőt adtam azzal, amit
elértem. A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez
azóta is így van.”
Wichmann Tamásnak – akinek életéről,
karrierjéről a Magyar Lapát címmel portréfilm is készült – népes
családja, hat gyermeke és számos unokája van.