Sikerült a Szőke Tisza gőzös kiemelése Szegeden, a hajó csütörtök reggeltől vasárnap délutánig partra vontatása során Magyarországon még korábban nem használt technikai megoldásokat alkalmaztak.
A kétkéményes gőzhajó 2012-ben süllyedt el a
Tápéi-öbölben, a 300 tonnásra becsült tömegű roncsot tavaly októberben
hozták a felszínre. A kiemelést komoly előkészítő munka előzte meg, a
többi közt 15 felfújható ballont gyártattak, melyek tíz méter hosszú és
másfél méter átmérőjűek, egyenként akár 80 tonna teherbírásúak. Ezek
közül kettőt átfűztek még a folyómederben álló, a parthoz vontatott test
alatt, majd a ballonokat felfújva emelték meg a hajó a szárazföld felé
álló tatját. Ezután kezdődött el a hajó partra vontatása a gépházban
kialakított konzolhoz rögzített drótkötelek, csigasorok, nagy
teljesítményű csörlők, és a test alá rakott ballonok segítségével. A
munkálatokban mintegy harminc ember vett részt, több munkagéppel.
Heizler
Tamás, a kiemelést végző MA-HARD Vízépítő Kft. ügyvezetője elmondta, a
folyamat néhány technikai probléma miatt a tervezetnél hosszabbra nyúlt,
de a hajótest jól viselte a mozgatást, ehhez azonban szükség volt arra,
hogy néha centiről-centire mozgassák a több száz tonnás testet.
A
szakember közölte, a Szőke Tiszát a parttól távolabb helyezik el, és
hamarosan elkezdődik a test kitakarítása. A hetekig vagy hónapokig tartó
munka után tudják felmérni, pontosan milyen állapotban van a hajó. Az
már az első bejárások alapján kiderült, a Szőke Tisza
legkomolyabb műszaki értékének számító háromhengeres, 800 lóerős gőzgép
jól átvészelte az elmúlt évtizedek megpróbáltatásait, de az még a
szakembereket is meglepte, hogy a berendezés néhány eleme a víz alatt
töltött évek ellenére is megforgatható.
A legnagyobb magyar
folyami lapátkerekes gőzhajó 2017 decemberében került a Hajózásért
Alapítvány tulajdonába, amit kifejezetten a Szőke Tisza
megmentésére hozott létre Varga Mihály, a KÉSZ Csoport alapítója,
valamint Portás Csaba, az ügyért évek óta elkötelezett hajózási
szakember. A Szőke Tisza
a Ganz-hajógyár újpesti üzemében készült el 1917-ben, a több mint 77
méteres kétkéményes gőzös akkor a IV. Károly nevet kapta. A hajó a
monarchia felbomlását követően a Sasra, majd 1930-ban Szent Imrére
keresztelték át. A gőzös a II. világháború alatt Ausztriába került, csak
1947-ben érkezett vissza Magyarországra. Az 1950-ben Felszabadulás
nevet kapó hajót 1957-58-ban újították föl és építették át sétahajóvá.
1976-ban vonták ki a forgalomból, ezt követően állóhajóként üzemelt a
fővárosban, két évvel később került Szegedre, ahol az 1980-as években
étteremként, majd diszkóhajóként működött. A leromlott állapotú hajót
2000-ben vontatták a Tápéi-öbölbe, ahol 2012-ben elsüllyedt.