Felgyő közel 1200 lakosú település Csongrád mellett, amely a Geda-Halomról is híres. Méltán adódik a kérdés: „és még miről”? A hihetetlen összefogásról, a rendezvényeikről, és év vége révén pedig egy elképesztő kezdeményezésről, amely egy beszélgetéssel kezdődött. A település évről évre egyre szebben és hangulatosabban készül a téli ünnepekre. Az ablakokban december 1-től minden este felvillan az aktuális nap száma, amelyet előszeretettel keresnek a helyiek. A cipős dobozok is megtelnek adományokkal minden évben szép számmal. A kapuk kilincsén is várja meglepetés a lakókat, de idén olyan ötlettel álltak elő, amely azt gondolom mindenki lelkének hízelgő és minden érző ember számára példaértékű lehet. Az adventi gyertyagyújtáson nem csak műsorral ,beiglivel, szaloncukorral és meleg teával várják a falu lakóit, hanem jókat is beszélgetnek…….Így indult az is amikor Forgó István, akit a „falu motorjának” is hívnak, arról beszélgetett Solymosiné Balogh Mónikával, hogy karácsonykor általában túl főzzük magunkat és rengeteg étel kárba vész. Itt jött az ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mi lenne, ha az el nem fogyasztott ételeket felajánlanák rászoruló, szerény körülmények között élő családoknak, hiszen nem mindenkinek jut finom falat az asztalára. Forgó István, aki egyébként képviselőként is segíti és szervezi a falu mindennapjait, már másnap felhívást tett, és egyben megszervezte az első adomány kiszállítását, amiről senki sem tudott semmit, abszolút meglepetés volt 25 és 26-án, amit a többi nap követett. Egyre több felajánlás érkezett, már nem csak meleg, hanem hideg élelmet is tudtak vinni, a rászoruló családok nem kis örömére. Mónika testvére is tett felajánlást és sorban jöttek a település lakói, hogy szeretnének adni. A polgárőr autó megtelt élelemmel és családról családra járva vitték a hideg élelmet: tésztát, cukrot, lisztet, és a meleg ételt: az ilyenkor elmaradhatatlan töltött káposztát, pörköltet és a süteményeket. A felhívás egyre népszerűbb lett, és egy bokrosi családanya pont ebben az időben vágott disznót. Jött a telefon Felgyőre, hogy, szívesen adnának ők is, kolbászt, hurkát, töpörtőt. Ismét indult a polgárőrök autója, és azóta is folyamatosan viszi a felajánlott ételeket. 10-15 család karácsonya lett valóban ünnep, ami így lett feledhetetlen számukra. Arra hogy hogyan fogadták a kapott ünnepi falatokat, a képviselő úr, csak annyit tudott mondani, hogy mivel ismer mindenkit a településen, pontosan tudták kik azok akik szívesen fogadják, és valóban szükségük van rá. Természetesen meglepetten, meghatódottan, és hihetetlen örömmel. Nincs megállás, ha segítségről, szeretetről van szó. Már lekvárt, befőttet is visznek. Év vége van. Mindenki kiköltekezett, elfáradt az ünnepi hajtásban…..de kit érdekel,nincs jelentősége, ha tudjuk miből merítenek energiát ezek az emberek. Nem írom le, hiszen aki érzi tudja, aki pedig tudja érzi. Pedig csak egy beszélgetés volt.
T.G.