Évek óta nem örvendeztetnek meg bennünket az égiek az ünnepek környékén, sem hóval, sem némi faggyal, hogy azt érezhessük, jön a tél, és milyen jó belépni a meleg otthonunkba, leverve a havat a csizmánkról….. bár idén december elsején mutatóba kaptunk belőle. Ennek ellenére nagy a készülődés, már novemberben listával a zsebünkben járjuk az üzleteket, abban bízva akciós lesz….Mi is? A tervezett karácsonyi ajándék? Tallózunk a neten, talán ott olcsóbb lehet, hiszen az online vásárlás világát éljük. Kérdezősködünk, ki mit és hol vett, illetve mennyiért. Húzzuk az időt próbálunk spórolni, még most is, hiszen közhellyel élve: pénzből élünk. Időnként irigykedünk gazdagnak mondható ismerőseinkre, mondván: neki könnyű, és megfeledkezünk arról, hogy ajándékot vásárolunk, nem a multikba megyünk a heti bevásárlási listánkkal. Sok mindenről megfeledkezünk ilyenkor, többek közt arról, hogy nem más anyagi helyzetét kellene elemeznünk, hanem arra gondolnunk, mi az amivel a szeretett családtagjainkat meglephetnénk, amivel örömet okozhatnánk…..de mi nagy ajándékokban gondolkodunk, mert azt tartjuk értéknek, mind eközben hangoztatjuk az elvesztett „értékeinket” amelyek nem fejezhetőek ki pénzben. De hogy nem, hiszen ezt hajszoljuk ezért megyünk üzletről üzletre. Az „átok” megtörhető, ha el tudunk vonatkoztatni és egy kis időre arra gondolni egy jó tea mellett, mi az ami örömet okoz, mert mi is örülnénk neki. Ha mindenkire emberként tekintenénk és nem azt néznénk milyen autóval jár, mekkora háza van, és mi van a kosarában vásárláskor, Talán ha mosolyogni tudnánk a karácsonyi fények láttán amikor elmegyünk a feldíszített utcákon és nem arról beszélnénk mennyibe került ez a városnak…és talán ha megtanulnánk élni a lehetőségeinkkel, nem elveszve abban hogy másokkal foglalkozunk, hiszen így mi veszünk el, saját sajnálkozásunkban. Ha találkozunk egy ismerőssel és megállunk nem 1 hanem sokszor 1 percre beszélgetni…….néha nem rohanni. Ezek az értékek, ezek teszik szebbé a napjainkat, ezekből tudunk feltöltődni, így tudunk szeretni és szeretve élni, úgy mint ember és ember mert a karácsony mégis csak karácsony a szeretet ünnepe.
Szarvas Gabriella