Vezette a Molt, a Matávot és még számos céget, volt londoni nagykövet, megvette és eladta a Heti Választ, ma félig filantróp üzletember, aki nem szereti elégetni a pénzét. Nagyinterjú.
Ön országok, szervezetek jövőképességével foglalkozik. A minapi EP-választás eredménye merre billenti az EU és benne Magyarország jövőképességét?
A kulcskérdés a szubszidiaritás tiszteletben tartása, vagyis az, hogy ott szülessenek a döntések, ahol az egyes problémák fölvetődnek, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre.
Más meg azt mondja, az egyes nemzetek, kormányok önmagukban kevesek, a kontinens bajaira közös, egységes válaszok kellenek.
Ez bizonyos területeken igaz, de súlyos hiba, ha Brüsszel a szubszidiárisan is megoldható kérdésekben ráerőlteti a nemzetekre az akaratát.
A tőke koncentrálódik, most dől el, hogy Európa, az USA, Kína, Oroszország, India és a feltörekvők közül ki uralja a jövőt. Még a szövetségesek között is öldöklő a harc, lásd Amerika és EU szkanderét gazdaságban, NATO-ban. Az győz, aki egységes és gyors.
Nincs szükség további koncentrációra, hiszen az EU-ban már megvalósult a háromszintű integráció. Először is: működik az áruk, a szolgáltatások, az emberek és a tőke szabad áramlása. Másodszor: van egy számos tagországra kiterjedő fizetőeszköz, az euró. Meglátjuk, ez miként járul hozzá a stabilitáshoz. Jelenleg a GDP egy százaléka körüli az EU költségvetési központosítás. Az 1977-es MacDougall-jelentés óta minden idevágó elemzés arra jut, hogy ezt a magországokban 7-10 százalékig kellene fölvinni az euró gazdasági megalapozásához, egységesítve bizonyos adókat, ami viszont a kiadások egy része, például a társadalombiztosítás egységesítését is maga után vonná. Ezt nehezen tudom elképzelni akár csak az alapító országok körében, nem véletlen, hogy senki nem is erőlteti. A harmadik szint a schengeni övezet, vagyis hogy az EU egységesen dönt, ki léphet be a területére. Eddig ez, tehát a biztonság és a kereskedelem biztosítása rendben is van.
Csakhogy Brüsszel nem áll meg itt, a politikai unió mélyítését, vagyis az Európai Egyesült Államok létrehozását is erőlteti.
Az Európai Egyesült Államok egyelőre csak egy címke. Ellenzékiek szerint Orbán azért nem kér a további integrációból, mert nem akar korlátot nemzeti burzsoáziája felépítésében, a rokonok, barátok uniós és magyar költségvetési pénzzel, megrendeléssel történő feltőkésítésében. Ugyanezért nem csatlakozik Magyarország az Európai Ügyészséghez: „ne Brüsszel mondja meg”, mire és hogyan költjük a közösségi forrásokat, s ne lehessen büntetni az olyan sumákságokat, mint például az Elios-ügy.
Igaza van Orbán Viktornak, ugyanis minden uniós országnak alapjoga a szuverenitás. Megjegyzem, az USA sem veti alá magát a Hágai Nemzetközi Bíróságnak. Annak idején az EU alapítói kinyilvánították a nemzeti törvénykezések sérthetetlenségét, vagyis a képviseleti demokrácia tiszteletben tartásával minden nemzet maga dönt az alkotmányos rendszeréről, valamint az adórendszeréről. Utóbbi számunkra azért fontos, mert nemzetközi versenypozíciónk a forint árfolyamának hangolása mellett leginkább adópolitikai eszközökkel javítható. Különösen bosszantó, hogy Brüsszel kettős mércét használ. Amikor a most leköszönő európai bizottsági elnök, Juncker úr szóvá tette, hogy a francia költségvetési hiány jóval meghaladja a maastrichti kritériumokat, a franciák azt mondták neki: önnek ehhez semmi köze. Juncker a találkozót követő sajtótájékoztatón lényegében annyit mondott, hogy bocsánat, ez Franciaország. Az sem a demokrácia diadala, amikor ugyanő azt nyilatkozta a Le Figaro 2016. január 28-ai számában, hogy az európai szerződésekkel szemben nem lehet demokratikus úton kifogást emelni.
Ön szerint legyen eurónk?
A következő öt-hét évben biztosan nem vezetném be. Kivárnám, hogy a jelenlegi euróországok képesek-e megcsinálni a fent említett euróuniót.
A nemzetállamok erősítésén túl önnél mi fér be az EU legfontosabb feladatai közé?
A versenyképesség erősítésével kapcsolatban a gazdasági növekedés, valamint a demográfiával is összefüggő migráció.
Vegyük előre a demográfiát és a migrációt.
Európának egyáltalán nincs szüksége migránsokra.
Európa, s benne Magyarország fogyóban. A KSH szerint az idei első negyedévben idehaza 4,3 százalékkal kevesebb gyerek született, mint egy évvel korábban, és nemcsak azért, mert csökken a szülőképes nők száma, hanem azért is, mert a termékenységi arányszám, vagyis az egy nőre jutó gyermekszám is csökkent, mégpedig 1,45-ről 1,41-re. Miközben a lélekszám fenntartáshoz 2,1 kellene. Mindez úgy, hogy tizedik éve a családbarát Fidesz kormányoz. Szükséges, de nyilvánvalóan kevés, hogy a társadalom ösztönzi, segíti a gyereknevelést. Most az van, hogy vagy tudomásul vesszük a rohamos fogyást, s technológiával igyekszünk pótolni a kieső munkaerőt, vagy alapos szűrés után be kell ereszteni olyan idegeneket, akik hajlandóak dolgozni és integrálódni, asszimilálódni. Ahogy csinálja ezt például az USA, Kanada, Új-Zéland és Ausztrália.
A tények kedvéért: 1,2-ről indultunk 2010-ben, vagyis a trend jó. A demográfiában bármilyen intézkedést csak hosszú, legalább harminc éves időtávon lehet értékelni. A politikában lehet, de szakmailag igazságtalan néhány év után számonkérni a hatásokat.
Nem kérem számon, de ettől még tény, hogy egyre fogyunk, s az is tény, hogy a családbarát intézkedések ellenére tavaly óta csökken még a termékenységi arányszám is.
Visszatérve a migrációra: minden országnak joga van dönteni arról, hogy kiket fogad be. Biztos hallotta, hogy a minap Seehofer német belügyminiszter a Bundestagban amellett érvelt, hogy a németeknek érdekük behozni a képzett és tanulni képes migránsokat.
Fotó: Marjai János / 24.hu
Fotó: Marjai János / 24.hu
A képzetteket és a tanulni képeseket. Vagyis rég túl vannak az ellenőrizetlen, tömeges migráció helyeslésén. Válogatni akarnak a bebocsátást kérők között. Az EU minap kiszivárgott, a következő öt évre vonatkozó stratégiája első helyre teszi az állampolgárok jogainak védelmét, azon belül is a külső határok sérthetetlenségét, az illegális migráció elleni fellépést, a schengeni övezet megőrzését. Plusz azt mondja: segíteni kell a menekülteket „kibocsátó” országokat, hogy a szerencsétlenek el se induljanak.
Hatalmas hiba elszipkázni Közel-Kelet, Afrika, Ázsia legtehetségesebbjeit. Nagyobb bűn, mint amikor a gyarmatosítások idején a nyersanyagokat szállította el a Nyugat ezekből a régiókból. Az emberi tőkét ugyanis sokkal nehezebb pótolni, mint a nyersanyagot. Az emberi tőke tudás, kultúra, a mindennapok szövete, amit rövid idő leforgása alatt szét lehet rombolni, de csak nagyon lassan bontakozik ki.
Világszerte megy az agyelszívás, még Merkelék is tehetetlenek abban, hogy sorra kapnak Nobel-díjat a Németországban felnőtt, de kutatni Amerikába csábított tudósai. Európa miért ne szippantson munkaerőt?
Szippanthat, de ezzel megpecsételi a harmadik világ sorsát. Egy montenegrói professzor könnyek között mesélte nekem, hogy lényegében kiürül az országa, az összes fiataljuk költözik Németországba, Nagy-Britanniába, s eszük ágában nincs hazatérni, mert otthon már – részben az ő hiányukban – nem bontakozik ki a számukra vonzó életmód. Tragédia.
Emberi tőke hiányában egy nép halálra ítéltetett.
És ha nem maradnak olyanok, akik képesek működtetni, megszervezni egyes országokat, akkor egész régiók destabilizálódnak.
S Magyarországot ki működteti majd? Egyre több magyar gyerek születik külföldön. Az utóbbi pár évben hatszázezer magyar vándorolt ki, többségük épp úgy nem tervez hazatelepülni, mint montenegrói sorstársaik.
A külföldön született magyar gyerekek zöme a Kárpát-medencében születik, nem vándoroltak sehova, abban a régióban születnek, ahol a felmenőik ezer éve élnek. Én nem tennék egyenlőségjelet Magyarország és a Nyugat-Balkán vagy még keletibb régiók között. Aki mozgékony, próbáljon szerencsét, nincs ezzel baj, az én gyerekeim is tanultak külföldön, kettő dolgozott is, de mind a négyen itthon vannak.
Mert volt miért, volt mire hazajönniük. De a többséget nem várja idehaza apa felhalmozott vagyona és kapcsolati hálója.
A gyerekeim nagyon szuverén felnőttek, a maguk erejéből és emberi tőkéjéből akarnak megélni, kifejezetten ahhoz tartjuk magunkat, hogy nem szólok bele az életükbe. Nagyköveti és üzleti tapasztalataim szerint a magyarok hazajönnek. Erre utal az az évi négy-ötmilliárd euró, amit a külföldön dolgozók évente hazautalnak. Amúgy még a britek hét százaléka is külföldön él, a közép-európai országokban pedig mindenütt nagyobb a tartósan külföldön tartózkodók aránya, mint nálunk.
Nincs abban ellentmondás, hogy a mi fiataljaink menjenek csak Nyugatra, de hozzánk aztán ne jöjjön senki?
Nagyon nem mindegy, kik, milyen vallású, kultúrájú emberek jönnének ide.
Magyarországra lényegében senki nem akar jönni; bolond lenne itt megállni, aki Németországig, Skandináviáig juthat. De maradjunk még annál, hogy bűn, ha Európa elszívja a Közel-Kelet dolgozni vágyó legjobbjait. Szimpatikus gondolat. Kár, hogy a magyar kormány nem ezzel érvel a migráció ellen, hanem azzal, hogy a migráns elveszi a munkánkat, a kultúránkat, bűnözni akar, asszonyainkat megbecsteleníteni, ráadásul robbantgat is, hiszen terrorista, s mindezeken felül egy ördögi, a kereszténység felszámolását és a teljes lakosságcserét célzó terv fogaskereke.
A politikai beszéd mindig, de a hatvanas évek óta különösen túlegyszerűsítő. A konzervatívnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Michel Foucault francia filozófustól tudjuk, hogy
aki hatalmat akar, el kell foglalnia a nyelvet, különösen bizonyos kulcsfogalmakat.
A migráció lenne ma a kulcsfogalom?
Persze. A politikában kulcsfogalmak, kulcstémák nélkül nincs siker. Vegyük csak sorra az itthoni pártokat. Az LMP kiválasztotta a klímaváltozást. A DK meg az Európai Egyesült Államokat. Orbán Viktor pedig kiválasztotta a migrációt.
Ön 2011 és 2014 között nagykövetként képviselte Magyarországot Londonban, a „második legnagyobb magyar településen”, ahol honfitársaink százezrei dolgoznak, ha úgy tetszik, migránsként. Önnek az ízlése szerint való a migránsozás?
Alighanem azért nem vagyok politikus, mert kielégít a töprengés a dolgok mélyebb okairól. A töprengés kötelessége a politikusnak is, de aztán ő a saját szakmája szabályai szerint, vagyis a hatalom szempontjainak megfelelő elemeket hangoztatja. Ha pártot alapítanék, meglehet, magam is a migrációt tenném a legelső helyre. A migrációról még annyit, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó magyarok kultúrája, emberképe ugyanaz, mint a briteké, a túlnyomó többség zökkenőmentesen beilleszkedik, átlagon felül jól dolgozik, és nem segélyre vár.
Az orbáni kommunikáció a migrációt emelte Európa überproblémájává, miközben a migráció rég a 2015-ös havi három-négyszázezres csúcs töredékére, tíz-tizenötezer főre esett vissza.
Törékeny helyzet, bármikor ismét felszökhet ez a szám. Törökországban közel négymillió menekült torlódott fel, Észak-Afrikában több mint tízmillió. Az ő megindulásuk az ottani vezetők mindenkori érdekein, az európai határvédelmen, illetve az oda irányuló európai politikán múlik.
Morálisan fölmenti Orbánt a migránsőrületért?
Föl. De igazából nem szorul rá. Ugyanis egy politikusnak az a feladata, és ez aztán valóban fajsúlyos morális kérdés, hogy rendet alkosson, melynek keretében biztosíthatja, hogy az állampolgárai jó életet alakíthassanak ki. Amiben nyilván adódnak kompromisszumok.
A politikában olyan nincs, hogy valaki tisztán fehér, száz százalékig tökéletes.
Ez az érv bármely gazemberségre felmentést ad.
Orbán Viktor nem követ el gazemberségeket. Én arról beszélek, hogy az élet kompromisszumok sora, minden döntésnek van valamilyen ára, előnye-hátránya.
Forrás: 24.hu