James Cameron és Robert Rodriguez feldolgoznak egy manga klasszikust. Mi sülhet itt el rosszul? Szerencsére semmi. Az Alita minden szempontból működik.
Az emberiség utolsó városában él Dr. Dyson Ido, egy orvos, aki napi szinten járja a roncstelepet és így talál rá Alitára. A leselejtezett kiborgot összeszereli, “életre kelti”, és lányaként gondoskodik róla. Alita nem rendelkezik emlékekkel, ám egy harc során visszatér pár képsor a múltjából és persze ez nem hagyja nyugodni. A sztori felvállaltan a különböző sci-fi toposzokat alkalmazza, azaz történet tekintetében senki ne várjon túl nagy meglepetéseket. A film két szempontból emelkedik ki a mezőnyből és ezek a látvány illetve a főszereplő.
Bár nagyon Cameron nevével akarták eladni a filmet és ebből sokan következtethetnének Avatar-szintű látványra, ám ez nem fedi a valóságot. Persze ne legyen félreértés, az Alita világa egy élő és lélegző közeg, szinte érezni a romlás szagát a filmben. A várost pásztázó robotok, a körülményekhez alkalmazkodó lakosok és minden egyéb nagyon a helyén van. És persze ott van az akció, ami kimondottan szemet gyönyörködtető lett. Alita és a különböző kiborgok összecsapása nem csupán hangulatos, de nagyon jól van összerakva, megkoreografálva.
Ugyanakkor itt ki kell emelni azt, hogy sajnos nem minden grafikus megoldás sikerült kifogástalanra. Pár ellenfél egész egyszerűen nevetségesen fest és egyértelműen látszik, hogy számítógép generálta testekre rakták rá valamelyik színész arcát. Ez sajnos sokat ront az élményen… de amikor felbukkan Alita, minden a helyére kerül. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy Alitánál jobban megalkotott hőst nem kaptunk az utóbbi években. A lány maga a megtestesült ártatlanság, egyszerre naiv és akaratos, lobbanékony és higgadt és elég csak benézni a (hatalmas) szemébe, hogy megnyerje magának az embert.
Alita szeme kapcsán nagyon sok kritika érte már a filmet az előzetesek után, ám a végeredményt tekintve azt kell mondanunk, hogy mind a szerepet alakító Rosa Salazar mind pedig az effekteket készítő emberek pazar munkát végeztek. A kicsit megnagyított szemekben el lehet veszni és képtelen nem együtt érezni a néző a lánnyal. És ennek köszönhetően a néha ostoba párbeszédek és a logikátlanságok, illetve a kicsit összecsapott és nem kiteljesedett forgatókönyv sem tűnik fel annyira.
Rodriguez ugyanis kénytelen volt meghúzni Cameron eredeti szkriptjét és ennek köszönhetően bizonyos szálakat tekintve hiányérzetünk támadhat. Így is néha zsúfoltnak érezhetjük a filmet, mivel túl sok információt akarnak hirtelen lenyomni a torkunkon és aztán ezek többségéről kiderül, hogy nem is volt fontos tudni. De egyszerűen képtelenség haragudni az Alitára, hiszen a főszereplőjével azonnal megnyeri az embert és nem is engedi el a film végéig. Remélhetőleg találkozunk még vele és a folytatás már kicsit lazábbra engedi a gyeplőt, hiszen az alapok megvannak. És ezek nagyon biztosnak tűnnek.